

Prompt / Lyrics
A tizenharmadik óra [Organ solo] [Female vocal] Az óra tizenhármat üt a néma toronyban, A macskaköveken kék láng fut át, lobban, A buszmegállóban egy ezüst róka vár, A holdfény sűrű mézként a háztetőkre száll. Minden árnyék életre kél a falon, Dallamos suttogás kél a néma dalon. A gravitáció ma éjjel szabadságra ment, A macskák a mennyezeten járnak oly szentül, mintha ez lenne a világ rendje, A folyó tiszta mély vize felfelé folyik a mederbe’. A kulcslyukon keresztül csillagpor szitál, Mindenki táncol, mindenki ho.ályban áll [Refrén] Ez az az éj, amire oly sokáig vártál, Mikor egy másvilági valóságról álmodtál Lüktet a sötét, vibrál a fény, Nincs többé puha, nincs többé kemény, Csak a pillanat, ami magával ragad Ez a zavaros, furcsa, furcsa éjszaka alatt. A parkban a szobrok suttogva beszélnek, Régi titkokat súgnak az éji szélnek. A tó tükrében nem a csillagok ragyognak Hanem elfeledett városok utcái vibrálnak. Hallod, idegen nyelven énekel a szél, Mindenki érti, de senki nem beszéli. Az utcai lámpák nem fényt, de zenét szórnak, A sötét utcasarkokon tündérek tanyáznak. Az idő megállt, vagy talán vissza is fotdult, Mindenki eléri azt hova soha nem indult. A macskakövek puha selyemmé válnak, A fák ágai magasan a felhők közé nyúlnak. [Refrén] Ez az az éj, amire oly sokáig vártál, Mikor egy másvilági valóságról álmodtál Lüktet a sötét, vibrál a fény, Nincs többé puha, nincs többé kemény, Csak a pillanat, ami magával ragad Ez a zavaros, furcsa, furcsa éjszaka alatt A mord kőépület ablakai sötét szemekké válnak, Figyelik az utca vándorait, amint szállnak. Nincs súlya, lebeg a könnyű szabadság, Egy estére eltűnik a nehéz valóság. A buszmegállo meg az űr összekapcsolódik Elrepül a villamos a magasba, fel az égig. Mire a nap felkel, szétrebben az álom Es a szíved mélye oly nehéz mint az ólom A zsebedben őrzöd még a kis kerek kék követ, Tudod hogy az már örökké a tied. A hajnal elhozza a csendes ébredést neked, De te már tudod: van egy másik világ, ahol van egy másik életed [Refrén] Ez az az éj, amire oly sokáig vártál, Mikor egy másvilági valóságról álmodtál Lüktet a sötét, vibrál a fény, Nincs többé puha, nincs többé kemény, Csak a pillanat, ami magával ragad Ez a zavaros, furcsa furcsa éjszaka alatt. [piano Organ solo]
6:36
No
3/1/2026