VERS 1
A sors hozzám sodort tiszta lélekkel,
Én féltem, túl szép volt, amit éreztem.
Szívem halkan mondta: „maradj még velem”,
De az eszem mondta, hogy nem kell senki sem.
Futottál előlem messzire,
Pedig benned volt a békém, az életem.
Kerestem okot, hogy ne kelljen szeretnem,
Közben minden rezdülésed bennem maradt teljesen.
PRE-REFRÉN
Miért választom mindig azt, ami fáj?
Miért menekülsz attól, ami rád vár?
ott voltam , tisztán, őszintén…
Én meg kapaszkodtam , abba ami régen nem enyém.
REFRÉN
Elengedlek magamtól, pedig hozzám tartozol,
Hazudtál nekem, és hazudsz magadnak is valahol.
Most látod mit vesztettél , későn érted meg.
A boldogság ott állt előtted , te meg hátat fordítottál végleg.
Elengedlek magamtól…
Mégis bennem maradsz örökre valahol.
⸻
VERS 2
Más karok közt próbáltál felejteni,
De minden érintésem újra visszahív.
Ott volt a lelkem nálad teljesen,
Te meg játszottál velem .
Sokszor választjuk azt, ami kényelmes,
Ahelyett, ami tiszta, ami tényleg érdemes.
Hiába maradt velem a régi történet,
Veled lett volna igaz a lélegzet.
PRE-REFRÉN
Miért bántjuk azt, aki szeretni mer?
Miért félünk attól, aki tényleg egyszerűen kell?
Miért menekül a szív, ha végre jó helyre ér?
Miért fáj az igazság, ha végre őszintén beszél?
REFRÉN
Elengedlek magamtól, pedig hozzám tartozol,
Hazudtál nekem, és hazudsz magadnak is valahol.
Most látod mit vesztettél, későn érted meg.
A boldogság ott állt előtted, te meg hátat fordítottál végleg.
Elengedlek magamtól…
Mégis bennem maradsz örökre valahol.
⸻
HÍD
Talán egy másik életben majd másképp lesz,
Nem félek, nem bújok, nem töröm össze a csendet.
Megfogom a kezed, nem engedlek el,
Mert tudom, hogy te vagy az, aki mellett élni kell.
⸻
REFRÉN – végső
Elengedlek magamtól, pedig hozzám tartozol,
A hiányod most már minden percben rám szól.
Tudom, mit vesztettél, későn érted csak meg.
És bár elengedtelek, a szívem hozzád vissza emel.
Elengedlek magamtól…
De a lelkem téged szeret.
Moneth
