Fölemel a Holnap

Minden nap új fény ér,

ahogy az ég fölé hajol a remény.

Tanít az élet, néha fáj,

de mélyből mindig felkúszik a vágy,

hogy egyszer tényleg jobb legyen,

s bennünk minden erő meglegyen.

Sok a súly, de szívünk bírja még,

egymás csendjéből lesz a békesség.

Nincs könnyű út, de áll a cél,

s az ember újra hinni él.

[Refrén] – nagy, kitörő

Fölemel a holnap,

nem marad a múlt ott,

minden gond elmúlik majd egyszer.

A szívünk úgy dobban,

mintha új nap húzna át a ködök falán.

We rise again, we rise again,

from the shadows into light.

Jönnek napok, mikor fél a szív,

s nincs, ki szóljon néhány jó szót.

De minden lépés, amit megtanít,

többé nem hagy minket magunkra a múlt.

Mert bennünk él a bizonyosság,

hogy minden vihar után lesz más.

Erőt gyűjt a csend is,

néha lassan éled fel az ember,

de minden percben ott a jel:

holnap új esélyt ígér.

Fölemel a holnap,

nem marad a múlt ott,

minden gond elmúlik majd egyszer.

A szívünk úgy dobban,

mintha új nap húzna át a ködök falán.

We rise again, we rise again,

’cause hope is always on our side.

When the nights are heavy, we still find our way,

mert bennünk él a fény, ami nem halványul el.

We hold on tight, we breathe again,

mert minden lélek újra felkel.

Fölemel a holnap,

nem marad a múlt ott,

minden gond elmúlik majd egyszer.

A szívünk úgy dobban,

mintha új nap húzna át a ködök falán.

We rise again, we rise again—

into a brighter day.