Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
-
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
-
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
-
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.
-
Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
-
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.
-
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam
-
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!
-
Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
magamba bujtam volna, nem lehet –
-
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
-
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
[Chorus]
[Pre Chorus]
[Male Vocal]
[Guitar Solo]
[Outro]