Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –

meglepetés e költemény

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Óóóó. Óoo

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltőtoll koptató

szegény

legény.

De nem lettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a „Nincsen apám” versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén” –

gagyog

s ragyog.

Óoóóoo óóóo

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költőnk nem nyelvtant tanul,

sekély

e kéj –

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní…

tani!