Untitled

Mindjárt éjfélt üt az óra .

S én nem is tudom már mióta ..

Halványan pislákol az éjjeli lámpa,S a szívemet mázsás teher nyomja.

Úgy elmondanám de magam sem tudom . Csak fáj hogy elmúlt

hogy nem vagy ,

hogy téged az élet más utakra hajt.

Elmélázom a múlton mikor még mellettem voltál.

Olyan jó emlékezni de valahogy mégis fáj. Azt hittem sosem változik semmi hogy minden úgy marad . Mára már tudom mit jelent a kifejezés: boldog pillanat.

nem értettem akkor még amit mára bizonyossággal tudok.

Hogy én előtte ott még sosem voltam olyan boldog.

Mikor önmagad adhatod valakinek ahol nincsenek színfalak, ahol a mosoly nem álca, ahol a szavak igazak.

de hirtelen nagy lett a csend, S még nagyobb a távolság.

Át vette a helyét a csend ,

A némaság.

Már nincs sem nevetés sem át beszélős éjszakák.

Még is boldog vagyok legbelül mert elmondhatom amit kevesen, hogy volt az életemben egy igaz jó barát, aki még ha kis időre is mellettem volt tűzön vízen át.

Ma lehajtom a fejem, s el engedem a múltat.

Köszönöm hogy voltál. Szívemben az emléked örökre meg marad.