Élt egy lány ,
ki folyton csak várt ...
Minden hajnalon
a tornácon állt.
Szívét meg dermesztette
a hideg tél ,
De sosem hagyta el
teljesen a remény.
Tudta eljön majd
kire olyan nagyon vár ,
akinek szívében
otthonra talál .
Egy dalt dúdolt ,
Lágy fuvallat sodorta,
Ringatta a szél lágy ölén.
Ó hajnali fény , simogass
Ringass légy az enyém .
Álmaimban te jöjj felém.
Ha fázom ölelj szorosan,
Bárcsak elmúlna a tél .
Az óperencián túl
A szívem peremén
Csókod édes ízét érzem én .
Ó hajnali fény hozd el nekem
Kire olyan nagyon várok ,
Kinek szívében otthonra
Találok .
Kinek karjában látom szépnek
A világot.
Az óperencián túl
A szívem peremén
Csókod édes ízét érzem én .
Teltek a napok . A napokból
Hetek lettek
A hetekből hónapok .
De a lány , minden hajnalon
A tornácon ott állt..
És csak várt, várt, várt.