[Intro]
Ja… magyar rap, én is hallgatom néha,
de a felhozatal az elég karcsú, vézna.
Van egy-kettő MC, aki tényleg tartja a szintet,
de a többség? Bro… az még a szint alatt sincsen.
[Verze 1]
Geci, szar a szöveg, de az autotune a lényeg,
ha nincs saját hangod, minek erőlteted, tényleg?
Ha nem tudsz írni, akkor ne írjál verset,
ne a preset mentse meg a teljes projektet.
Minden track ugyanaz: pénz, pia, kocsi,
a flow meg olyan lapos, hogy bealszik rajta a Spotify-lista is, bocsi.
Rímképlet nulla, csak végszó-egyezés,
„élet–lélek–égett” — ez nem művészet, csak mellébeszélés.
Multiszótag? Belső rím? Dupla réteg?
Nem, inkább flex egy bérelt, filterezett élet.
Tripla rím helyett tripla kamu-duma,
a szöveg üres, kong, mint egy kiürített garzon-lakuma.
[Refrén]
Magyar rap — tele zajjal, kevés tartalom,
nagy arc, kis tudás, gyártósori alkalom.
Magyar rap — filter mögé bújva,
ha lehalkul az autotune, eltűnik a kultúra.
Magyar rap — mindenki király a neten,
de mikrofon előtt szétesik remegve, csendben.
Ha nem tudsz írni, ne erőltesd testvér,
a beat nem ment meg, ha a fejedben nincs tér.
[Verze 2 – technikásabb]
Rímtechnikám taktikai, praktikailag statikai,
szótagokra bontom, precíz, szisztematikai.
Te meg egyszótagos panelekben pattogsz,
„pénz–nő–fű” háromszögben forogsz, majd kifogysz.
Scarcity tartja fent majd az egész szcénát,
mert túl sok a zaj, de kevés az érték-mércét lát.
Minden második tizenöt éves legenda,
de a punchline papírkard, nem penge, csak egy korhadt gerenda.
Nem attól kemény, hogy káromkodsz tízet,
hanem ha egy sor mögött súly van, és érzed.
Nem attól real, hogy torzít az 808,
hanem ha a mondat mögött tapasztalat ég, nem csak póz és díszlet.
[Refrén]
Magyar rap — tele zajjal, kevés tartalom,
nagy arc, kis tudás, gyártósori alkalom.
Magyar rap — villog a külső csillogás,
de a rímkép szétesik, mint egy rossz illesztésű varrás.
Magyar rap — nem a hype a mérce,
hanem hogy húsz év múlva is idéznek-e részletet belőle véve.
Ha nincs mondanivaló, inkább maradj csendbe,
a mennyiség nem egyenlő az értékkel — jegyezd meg ember.
[Verze 3 – záró ütés]
Én nem trendet követek, hanem szintet emelek,
szóképeket fektetek, rendszereket terelek.
Nálam a rím nem díszlet, hanem szerkezet,
mint híd az agyad fölött — stabil szerkezet.
Nem flex, nem filter, nem bérelt identitás,
hanem soronként épített reputáció-építkezés, stabilitás.
Ha fáj, az jó — legalább érzed,
mert a magyar rap nagy része csak visszhang, nem érzet.
