Ó jössz-e már

Lá. Lá Lá Lá

Látod:a fecske útrakél,

hull a sápadt diólevél;

deres a szőlő, őszre jár-

ó, jössz-e már, ó jössz-e már?

Karomba veszlek megint,

míg szemem szomjan rád tekint,

s fejem válladon elpihen

szép szeliden, szép szeliden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,

e völgy ölén s a réteken!

s fölemeltelek , drága társ,

hogy messze láss, hogy messze láss.

Vannak e földön mindenütt

szép nők: szikrát szór a szemük,

de mint te , oly kedves, komoly

nincsen sehol, nincsen sehol.

Te vagy a lelkem, életem:

tündökölsz tisztán, fényesen:

hol is találnék csillagot,

mely így ragyog, mely így ragyog?

Késő ősz van, csillan a dér,

halkan csörren a holt levél,

didereg a puszta határ-

ó, jössz-e már, ó jössz-e már?