Szerelmes vagyok minden nőbe ...
minden fába, sziklába és kőbe,
A tűzbe a vízbe, felhőkbe és égbe,
nagy magasságba, és a sötét mélybe.
Szerelmem igaz, és meg nem törheti,
meg nem bánthatja, és meg nem ölheti, senki!
mikor testem a halállal szembesül,
szerelmem is az örök álmába szenderül ...
megszülettem, lélegeztem,
rúgtam haraptam, léteztem.
cseperedtem, ittam ettem,
rosszcsont voltam, rosszat tettem.
nagyobb lettem, nagyon féltem,
anyám mellett nagyot léptem.
mindig sírtam, verekedtem,
de jókat is cselekedtem.
Tanultam, és mindig tudtam,
nem buktam, és gyakran untam.
felnőtt lettem, s majd elbuktam,
és megbújtam néhány zugban.
Dolgoztam, és már szenvedtem,
érzéseimnek engedtem,
öregedtem, és megtettem,
és már tudom mit veszthettem.
erősebb és bölcsebb lettem,
arcomat maszkba rejtettem.
építettem, és romboltam,
mint nagy vihar, úgy tomboltam.
elalszom majd, megpihenek,
s agyalok, kinek hihetek,
s leírom majd zárószóba
hogy megvárlak nem sietek
Sehol nem lakom és mindenhol élek
nevem senki, és mindenki végleg
szomjamat semmi, és minden csillapítja,
öröm és fájdalom bőrömet átszakítja.
sehová tartok és mindenhová megyek,
megállok mindenhol hogy semmit se tegyek,
vak vagyok mégis mindent tisztán látok,
az életben mindent, és semmit sem bánok.
siketen is hallom mit beszél a világ,
fejemben suttogó, üvöltő viták,
büntet az élet, mindezt jutalomból,
hisztéria tör elő csendes nyugalomból.