Az Idő Végén

Fekete napok közelítenek, a világ lángolva táncol

Az égre sötét felhők úsztak, s az árnyékok lába nyomán sötét a fórum

Ó, a világ a csillagok közé fúl, fogja a kezem, még egy utolsó táncra

A múlt apró szilánkjai között, barátod még mindig itt van velem

A szív dobban, mint a szél, ami vihar felé szeli az eget

Emlékek, kik mentek el, de barátom, még mindig veled vagyok

Mert az idő múlik, mint a homok a kézben, nem vár senki, siess hát

A lángolás két szívben, ami nem hal meg soha, ott a régi barátság

Vészesen közel az apokalipszis, de mi nem adjuk fel

Az örök barátság, ami átéli a sötétséget, nem hullik el

A holnap csak egy kérdés, de velünk e száz szív, nincs veszve semmi

Mert a barátság örök, és az idő nem mérhető, ez a mi világunk

A világ lángol, de mi még állunk, kézfogásunk a végén is él

A barátok szája a csendben, mert tudjuk, mi bennünket összetart

A világ véget ér, de az emlékek élnek tovább

Egységben az időt megállítjuk, mint egy utolsó harcos szavát

Végső napon, erősek vagyunk, mert a barátság mindent átsegít

Az apokalipszisben is, a szívünk nem fog megégni