[Verse 1]
Milyen szép is a magyar nyelv
egy ige, ezerféle jel
Ha kibasz veled, hát cserben hagy
ígért valamit, aztán mégse ad
Szétbasz mindent, ha jön a vád
szétesik lakás, szétesik határ
Felbasz, mikor pofádba röhög
pulzus az egekben, agyad már ködös
Lebasz, mikor főnök üvölt
szavak odavágnak, olyan mint egy öklös
Elbasz mindent, ha rossz döntést lépsz
idődet, pénzed, esélyed mész
[Chorus]
Milyen szép is a magyar nyelv
ugyanaz a szó, mégis mást mesél
Kibasz, szétbasz, megbasz, bebasz
átbasz, elbasz, felbasz, lebasz
[Verse 2]
Megbasz a gond, mikor rám szakad
határidő, számlák, rám omló falak
Bebasz az este, ha túl sok a korty
forog a szoba, a járdán a folt
Átbasz a rendszer, ha nem figyelsz
papírra apró betűvel írják: “te vidd el”
Felbasz a hír, mikor látod a sztorit
tíz sorba sűrítve mások nyomorít
Lebasz a haver, ha nem állsz ki érte
“hol voltál, mikor kellettél végre?”
Elbasz egy mozdulat, gurul minden terv
és kezdheted elölről, ami eddig ment
[Chorus]
[Chorus]