A miniszterelnök.

A kisfiú, kit elnyomtak, lekezeltek,

tudta, egyszer még a trónra emelkedhet.

Szívében égett a vágy, a bosszú lángja lobogott,

Hogy megmutassa mindenkinek, ő is valaki ám, kit most még lenéznek.

Elnyomottként élt, de álmaiban már miniszterelnök volt,

Egy napon majd ő irányít, ő ítélkezik, és ő parancsol.

[refrén]Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,

Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.

Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,

De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki.

Házassága révén lett ingyenélő milliomos,

Láblógatva élt, mint egy úr, oly kényelmes, oly pompás.

De nárcizmusa elűzte a békét, a szerelmet,

A házassága romokban hevert, s vele az ingyen jövedelme is füstbe ment.

Korábbi barátok, párttársak lettek az ellenségei kikkel most szembefordult, mert úgy kívánták érdekei.

A pénz elfogyott, s már csak a bosszúvágy élteti.

Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,

Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.

Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,

De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki

Sértett hiúságból pártot alapított, nagyot álmodott,

s idegen hatalmakkal szövetkezett, kikkel aljas alkut kötött.

Mindent megígért, mi ellen oly sok éven át keményen küzdöttek elődei. idegen hatalmak segítették célját elérni,

Tisztességtelen eszközökkel, a magyar nemzet ellenében, a választási győzelem nála már csak ilyen.

Refrén]

Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,

Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.

Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,

De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki.

Kormányozni nem tud, nem ismeri a nemzet javát,

De nem is bánja, hisz csak a saját karrierje a célja, ez az alfája és omegája.

Bolondokházát csinál a parlamentből, rágalmaz, szitkozódik,

Bekiabál, felugrál, bohóckodik, mint egy idegbeteg.

Rágalmazás becsületsértés egyre megy amíg eltakarja a nagy kormányzati ürességet.

Bombaaztikus szólamai mögött igazságot ne keress, ami jól hangzik és eladható, az neki természetes.

Refrén]

Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,

Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.

Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,

De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki

Nagy csizmába lépett apró gyereklábaival,

Magas lóra ültették, de onnan még nagyobbat esik majd,

Elárulta családját, barátait, eszmetársait, országát,

Elárulta a népét, s a jövőjét, a magyarok sorsát.