A kisfiú, kit elnyomtak, lekezeltek,
tudta, egyszer még a trónra emelkedhet.
Szívében égett a vágy, a bosszú lángja lobogott,
Hogy megmutassa mindenkinek, ő is valaki ám, kit most még lenéznek.
Elnyomottként élt, de álmaiban már miniszterelnök volt,
Egy napon majd ő irányít, ő ítélkezik, és ő parancsol.
[refrén]Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,
Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.
Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,
De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki.
Házassága révén lett ingyenélő milliomos,
Láblógatva élt, mint egy úr, oly kényelmes, oly pompás.
De nárcizmusa elűzte a békét, a szerelmet,
A házassága romokban hevert, s vele az ingyen jövedelme is füstbe ment.
Korábbi barátok, párttársak lettek az ellenségei kikkel most szembefordult, mert úgy kívánták érdekei.
A pénz elfogyott, s már csak a bosszúvágy élteti.
[Refrén]
Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,
Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.
Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,
De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki
Sértett hiúságból pártot alapított, nagyot álmodott,
s idegen hatalmakkal szövetkezett, kikkel aljas alkut kötött.
Mindent megígért, mi ellen oly sok éven át keményen küzdöttek elődei. idegen hatalmak segítették célját elérni,
Tisztességtelen eszközökkel, a magyar nemzet ellenében, a választási győzelem nála már csak ilyen.
Refrén]
Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,
Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.
Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,
De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki.
Kormányozni nem tud, nem ismeri a nemzet javát,
De nem is bánja, hisz csak a saját karrierje a célja, ez az alfája és omegája.
Bolondokházát csinál a parlamentből, rágalmaz, szitkozódik,
Bekiabál, felugrál, bohóckodik, mint egy idegbeteg.
Rágalmazás becsületsértés egyre megy amíg eltakarja a nagy kormányzati ürességet.
Bombaaztikus szólamai mögött igazságot ne keress, ami jól hangzik és eladható, az neki természetes.
Refrén]
Magas lóról nagyot esik, ki árulóvá lett,
Eladta a hazát, a népet, s mindent, ami szent.
Idegen hatalom bábja, ki csak magát szereti,
De a nép emlékezni fog, s nem emel szobrot neki
Nagy csizmába lépett apró gyereklábaival,
Magas lóra ültették, de onnan még nagyobbat esik majd,
Elárulta családját, barátait, eszmetársait, országát,
Elárulta a népét, s a jövőjét, a magyarok sorsát.
