Egy garast a szegény nyomorultnak
[1 verse]
Mi vagyunk az üresek
A kitömött emberek
Jaj! összehajlunk
Összehajlik szalmabélű kobakunk.
Száraz hangunk
Mikor összesugdosunk
Halk és nincs értelme semmi sem
Mint a szél száraz gyepen
Vagy patkányláb tört üvegen
Száraz pincékben odalenn
Formátlan alak, árnyék színtelen,
Megbénult erő, gesztus mozdulatlan.
Azoknak, akik átkeltek nyitott
Szemmel a halál másik országába
Ha emlékeznek még ránk — nem is kárhozott
Vad lelkek vagyunk mi, csupáncsak
Az üresek
A kitömött emberek.
[2. Verse]
Szemek, melyekkel álmodni sem merek
A halál álomországában
Nincsenek:
Ott a szemek
Tört oszlopon napsugarak
Ott a fák, ha hajladoznak
S a hangok
Ha a szélben dalolnak
Ünnepibbek és távolibbak
Mint egy halványuló csillag.
Ne legyek közelebb
A halál álomországában
Inkább én is viselek
Olyan eltökélt álruhát
Patkánybundát, varjúbőrt, keresztléceket
Egy mezőn
Ahogy a szél tesz úgy teszek
Ne közelebb —
Ne azt a végső találkozást
A homályországban.
[3. Verse]
Ez a halott világ
Ez a kaktuszvilág
Itt állnak a kőszobrok
Itt fogadják
Egy halott kezéből az imát
Mikor egy csillag sápadva kezd hunyorogni.
Hát így van ez erre
A halál másik országában
Magunkban virrasztva itt
Azon az órán amikor mi
Gyöngédségtől remegünk
Ajkak csókért epedve
Imáikat kövekké tördelik.
[4. Verse]
Nincsenek itt azok a szemek
Szemek itt nincsenek
E völgyben hol csillagok haldokolnak
Ebben az üres völgyben
Elveszett országaink törött állkapcsa ez
Ez a végső találkozóhely
Egymás felé tapogatózunk
És kerüljük a szót
Összegyűlve a megdagadt folyó e partján
Látástalan, amíg
A szemek újra felragyognak
Mint örök csillag
Százlevelű rózsa
A halál homályországában
Nincs más reménye
Az üreseknek.
[5. Verse]
Körbe körbe fügekaktusz
Fügekaktusz fügekaktusz
Körbejárjuk a fügekaktuszt
Minden reggel ötkor.
Odahull az eszme
És a valóság
Odahull a mozgás
És a tett
Közé az Árnyék
Mert Tied az Ország
Odahull a fogantatás
És a teremtés
Odahull az indulat
És a válasz
Közé az Árnyék
Hosszú az élet
Odahull a vágy
És a görcs
Odahull az erő
És a létezés
Odahull a lényeg
És a leszállás
Közé az Árnyék
Mert Tied az Ország
Mert Tied
Az élet
A világ így ér véget
A világ így ér véget
