Versike

Messzebb vagyok tőled ismét,

Hanem azért közelebb:

Mennél tovább esem tőled,

Annál vágyóbb és erősebb

Lelkemben a képzelet.

Látlak, hogy ülsz ablakodnál,

Csöndes nyári alkonyon...

Halovány a nap sugára:

Talán, mert orczádra szálla

Kis bánatos angyalom.

Látlak, a hogy körül nézesz:

Nincs-é ottan valaki?

Körülnézesz, nem más miatt:

Félsz, hogy nehéz sohajidat

Megtalálják hallani.

Most emlékid veszed elő

S nézed őket melegen:

Hervadt virág, hervadt levél,

Miket itt és amott szedél,

Hanem mind, mind énvelem.

Leülsz aztán zongorádhoz

És fölsirnak a dalok...

Legkivált egy, melynek vége,

Melynek mindig az a vége:

"Értted lelkem meghalok!"

Forrás: www.eternus.hu - Tóth Kálmán versei