Nyár

Emberek: ti érzésben szegények,

Ti szerelemben koldusok,

Ez a nyár annyi illatot lehel,

Szívemnek annyi dalt susog.

Ahány virág, mind üdvök követe,

Édes gyönyör a lomb szava,

A hajnal is friss reménnyel hasad,

Álmot ringat az éjszaka.

És ez az álom zengő kis madár,

Ki nékem himnuszt énekel,

Óh teleszövi lelkemet a nyár

A legtündéribb képekkel.

Ahány csillagszem, mind felém ragyog,

Enyém az ég, a végtelen,

S a titok, mit meg nem fejt a bölcs:

Szívemben élő sejtelem.

Enyém a földből kisugárzó kéj,

Enyém a nyári éj dala,

A termő élet forró sóhaja,

A szerelemnek illata.

S bár pilláimon sokszor könny remeg,

S a boldogságtól szenvedek:

Emberek, ti érzésben szegények,

Soh'sem cserélnék veletek.

Emberek: ti érzésben szegények,

Ti szerelemben koldusok,

Ez a nyár annyi illatot lehel,

Szívemnek annyi dalt susog.

Ahány virág, mind üdvök követe,

Édes gyönyör a lomb szava,

A hajnal is friss reménnyel hasad,

Álmot ringat az éjszaka.

És ez az álom zengő kis madár,

Ki nékem himnuszt énekel,

Óh teleszövi lelkemet a nyár

A legtündéribb képekkel.

Ahány csillagszem, mind felém ragyog,

Enyém az ég, a végtelen,

S a titok, mit meg nem fejt a bölcs:

Szívemben élő sejtelem.

Enyém a földből kisugárzó kéj,

Enyém a nyári éj dala,

A termő élet forró sóhaja,

A szerelemnek illata.

S bár pilláimon sokszor könny remeg,

S a boldogságtól szenvedek:

Emberek, ti érzésben szegények,

Soh'sem cserélnék veletek.