[Instrumentális bevezető][Refrén]
Ez a vég
Gyönyörű barátom
Ez a vég
Egyetlen barátom, a vég
[1. versszak]
Előre megfontolt terveink vége
Mindennek a vége, ami áll
Nincs biztonság vagy meglepetés, a vég
Soha többé nem nézek a szemedbe
[2. versszak]
El tudod képzelni, mi lesz?
Oly határtalan és szabad
Kétségbeesetten szüksége van
Egy idegen kezére
Egy kétségbeesett földön
[3. versszak]
Elveszve a fájdalom római vadonában
És minden gyermek őrült
Minden gyermek őrült
Várva a nyári esőre, igen
[4. versszak]
Van veszély a város szélén
Menj a Királyi úton, bébi
Furcsa jelenetek az aranybánya belsejében
Menj az autópályán nyugat felé, bébi
Lovagold meg a kígyót, lovagold meg a kígyót
A tóhoz, az ősi tóhoz, bébi
A kígyó hosszú, hét mérföld
Lovagold meg a kígyót
Öreg és a bőre hideg
A nyugat a legjobb
A nyugat a legjobb
Gyere ide, és mi elintézzük a többit
A kék busz hív minket
A kék busz hív minket
Sofőr, hová viszel minket?[5. versszak]
A gyilkos hajnal előtt ébredt
Felvette a csizmáját
Elvett egy arcot az ősi galériából
És végigment a folyosón
Bement a szobába, ahol a húga lakott, és aztán
Meglátogatta a testvérét, és aztán
Végigment a folyosón, és
És egy ajtóhoz ért
És benézett
„Apa?” „Igen, fiam?” „Meg akarlak ölni”
„Anya? Én akarom...”
Waaaaaaargh, igen!
[Átvezetés]
Gyere, bébi, próbáld meg velünk
Gyere, bébi, próbáld meg velünk
Gyere, bébi, próbáld meg velünk
És találkozz velem a kék busz hátuljában
Kék szőnyegen, kék buszon, csinálva egy
Gyere, igen
Gyere!
Huh, huh, huh, huh, igen
Rendben
Ölj, ölj, ölj, ölj, ölj, ölj
[Refrén]
Ez a vég
Gyönyörű barátom
Ez a vég
Egyetlen barátom, a vég[6. versszak]
Fáj elengedni téged
De soha nem fogsz követni engem
A nevetés és a lágy hazugságok vége
Az éjszakák vége, amikor megpróbáltunk meghalni
[Outro]
Ez a vég
