(Versszak 1)
Amikor nézlek, megáll az idő,
A világ zajától te vagy a menedék,
Szemedben ott a holnap, és benne én,
Melletted végre minden értelmet nyer rég.
(Refrén)
Te vagy az otthonom, ha fúj a szél,
A csendes ölelés, mi mindig elkísér,
Szívem ritmusa csak érted él,
Te vagy a mindenem, és ez nem is kérdés már rég.
(Versszak 2)
Nevetésed fény, ha sötét az ég,
Egy mosolyod elűzi a gondok fellegét,
Minden nap veled egy új remény,
Egy örök dallam, amit csak ketten értünk rég.
(Refrén ismétlés)
Te vagy az otthonom, ha fúj a szél...