Egy igaz barát

1. versszak

Nem szóltál, csak mellém ültél,

A szemedben láttam: tudtad, mit érzek.

Nem kérdeztél, de mindig értettél,

S mikor mindenki ment, te velem maradtál még.

Refrén:

Többet mond a csend, amit együtt hallgatunk,

Minden mozdulatban ott a kimondatlan múlt.

Te nem ígértél semmit, de mégis itt vagy,

A szívemhez nőttél – örökre maradsz.

2. versszak

Lépteid ritmusa lett a napom,

Veled lett otthon a világ bárhol.

Ha fájt valami, te csak rám hajoltál,

És halkan, szinte észrevétlen gyógyítottál.

Refrén:

Többet mond a csend, amit együtt hallgatunk,

Minden mozdulatban ott a kimondatlan múlt.

Te nem ígértél semmit, de mégis itt vagy,

A szívemhez nőttél – örökre maradsz.

Híd (bridge):

Talán egyszer eljössz az álmomban újra,

Odalépsz mellém egy puha fényű útra.

És tudni fogom, hogy nem múlt el semmi,

Csak csendben tanultunk örökké szeretni.

Záró refrén:

Többet mond a csend, mint ezer régi szó,

Mert a lelkünk között ott húzódik egy híd, oly jó.

Nem kellett, hogy ember legyél, hogy értsd, ki vagyok,

Elég volt, hogy szerettél – és sosem hagytál el, tudom.