Fényben fürdik

[Piano solo]
Female  vocal]

Fényben fürdik a domb, csillan a harmat,
Ébred a rét, s vele száz színű gondolat.
Friss szél borzol hajat, nevet a határ,
Tavasz dobban bennem, nem kell már  nagykabát.

Patak csengve fut, kövön táncol a fény,
Lépteink nyoma puha fűben kísér.
Válladon nevet a tavaszi ég,
Két fiatal árnyék össze ér.

[Refrén]
Szállj, szívem, szállj a napsütésben,
Szél visz át zöld mezők ölén.
Cikázó fecskék írják az égen:
„Élni szép, szerelmem élj velem élj!”

[Verse]
Rügypattanás halk pukkanása szól,
Ághegyen friss zöld lobban a tél alól.
Szemedben kéken ragyog a táj,
Tavasz van benned, bennem, s a fák ágain.

Szoknyád szélét kapja a csintalan lég,
Nevetésünk visszhang a dombtetőn még.
Kéz a kézben könnyű a világ,
Lépteink alatt táncol a virág.

[Refrén]
Szállj, szívem, szállj a napsütésben,
Szél visz át zöld mezők ölén.
Cikázó fecskék írják az égen:
„Élni szép, szerelmem, élj velem élj!"

[Verse]
Fák közt aranypor, meleg délután,
Álmaink sátra a lombok során.
Szívverésünk egy ritmusra jár,
Tavasz-ének száll a válladról már.

Este is lágy még a felhők felett,
Fecskék rajza őrzi a nappal jelet.
Ölelj most, míg illat az ég:
Tavasz a csókunk — s örök a fény.

[Refrén]
Szállj, szívem, szállj a napsütésben,
Szél visz át zöld mezők ölén.
Cikázó fecskék írják az égen:
„Élni szép, szerelmem, élj velem élj!”

[Piano solo]