Fényben fürdik

Female vocal]

Fényben fürdik a domb, csillan a harmat,

Ébred a rét, s vele száz színű gondolat.

Friss szél borzol hajat, nevet a határ,

Tavasz dobban bennem, nem kell már nagykabát.

Patak csengve fut, kövön táncol a fény,

Lépteink nyoma puha fűben kísér.

Válladon nevet a tavaszi ég,

Két fiatal árnyék össze ér.

Szállj, szívem, szállj a napsütésben,

Szél visz át zöld mezők ölén.

Cikázó fecskék írják az égen:

„Élni szép, szerelmem élj velem élj!”

Rügypattanás halk pukkanása szól,

Ághegyen friss zöld lobban a tél alól.

Szemedben kéken ragyog a táj,

Tavasz van benned, bennem, s a fák ágain.

Szoknyád szélét kapja a csintalan lég,

Nevetésünk visszhang a dombtetőn még.

Kéz a kézben könnyű a világ,

Lépteink alatt táncol a virág.

Szállj, szívem, szállj a napsütésben,

Szél visz át zöld mezők ölén.

Cikázó fecskék írják az égen:

„Élni szép, szerelmem, élj velem élj!"

Fák közt aranypor, meleg délután,

Álmaink sátra a lombok során.

Szívverésünk egy ritmusra jár,

Tavasz-ének száll a válladról már.

Este is lágy még a felhők felett,

Fecskék rajza őrzi a nappal jelet.

Ölelj most, míg illat az ég:

Tavasz a csókunk — s örök a fény.

Szállj, szívem, szállj a napsütésben,

Szél visz át zöld mezők ölén.

Cikázó fecskék írják az égen:

„Élni szép, szerelmem, élj velem élj!”