Kirekesztett világ

Kirekesztett világ 🎵

1. vers:

Kopott utcák kövén fekszik az álom,

Egy ember néz rám, de nem látom.

Hideg kezében múltja ég,

Az élet már nem kérdi, hogy miért.

2. vers:

A szemekben könny, a szívekben jég,

Senki nem hallja, ha segítségért kér.

Elveszett sorsok a város zajában,

Csöndben sírnak a padok árnyában.

Refrén:

Ez a kirekesztett világ,

Hol az ember árnyékká válik.

De mégis lobban egy kis fény,

A remény sosem hal meg, amíg él.

3. vers:

Volt, ki hitt, volt, ki várt,

De a sors zárt rá ezernyi rácsot már.

Az ítélet gyors, az irgalom késik,

A társadalom hideg, a szívünk mégis érik.

Refrén:

Ez a kirekesztett világ,

Hol az ember árnyékká válik.

De mégis lobban egy kis fény,

A remény sosem hal meg, amíg él.

Híd:

Lásd meg bennük is az embert,

A szív mögött ott dobban a csend.

Egy ölelés, egy szó, egy mosoly,

És a világ talán még jobb lehet, komoly.

Záró refrén:

Ez a kirekesztett világ,

De egyszer majd újra világít ránk.

Mert minden lélek, bármily fáradt,

Egy jobb jövőt remél, hol nem lesz árnyak.