Kirekesztett világ 🎵
1. vers:
Kopott utcák kövén fekszik az álom,
Egy ember néz rám, de nem látom.
Hideg kezében múltja ég,
Az élet már nem kérdi, hogy miért.
2. vers:
A szemekben könny, a szívekben jég,
Senki nem hallja, ha segítségért kér.
Elveszett sorsok a város zajában,
Csöndben sírnak a padok árnyában.
Refrén:
Ez a kirekesztett világ,
Hol az ember árnyékká válik.
De mégis lobban egy kis fény,
A remény sosem hal meg, amíg él.
3. vers:
Volt, ki hitt, volt, ki várt,
De a sors zárt rá ezernyi rácsot már.
Az ítélet gyors, az irgalom késik,
A társadalom hideg, a szívünk mégis érik.
Refrén:
Ez a kirekesztett világ,
Hol az ember árnyékká válik.
De mégis lobban egy kis fény,
A remény sosem hal meg, amíg él.
Híd:
Lásd meg bennük is az embert,
A szív mögött ott dobban a csend.
Egy ölelés, egy szó, egy mosoly,
És a világ talán még jobb lehet, komoly.
Záró refrén:
Ez a kirekesztett világ,
De egyszer majd újra világít ránk.
Mert minden lélek, bármily fáradt,
Egy jobb jövőt remél, hol nem lesz árnyak.