Untitled

Kálmán Árpi, te kamu menő,

Csajodat bántod? Ez nem férfi-erő!

Hamis a szavad, mint a kínai Rolex,

Rád néz a tükör, és visszafordul: no flex.

Képzeletbeli gengszter, pénz nincs a zsebben,

De pózolsz a fotón, mintha milliód lenne.

Kipattintva a semmit, csak szét a szád,

De ha jön a pofon, te sírsz, mint egy lány!

Te vagy a csicskák királya,

Fejedben csak zaj van, nem iránytartásra.

Hazugság az arcod, és mű a mosoly,

Árpi, te gyenge vagy, mint a tíznapos boj

Kihasználtad a nőt, mint egy eldobott zsepit,

De az élet elrendez, mint az AK a fegyit.

Kibújt belőled a patkány, a sunyi kis féreg,

Ne hidd, hogy felejtenek – a karma még éget.

Minden sztorid kamu, te csalfa veréb,

A gerinced annyi, mint egy fakanálé.

A csajod egy királynő, te meg csak egy béna,

Szégyen vagy, Árpi, egy sétáló tréfa.

Te vagy a csicskák királya,

Fejedben csak zaj van, nem iránytartásra.

Hazugság az arcod, és mű a mosoly,

Árpi, te gyenge vagy, mint a tíznapos boj.

Ha belenézek a szemedbe, semmi se ég,

Csak egy üres tekintet, nulla szív, nulla fék.

Mocskos a múltad, tisztelet sehol,

Kálmán Árpi, te örökre csak a padlón maradsz hol.

Nincs több esély, már mindenki látja,

Hogy te vagy az, akit kihagynak a táblán.

Nem vagy senki, csak egy gyenge kis árny,

Egy kamu sztori, amit rég elás már a nyár.

Te vagy a csicskák királya,

Fejedben csak zaj van, nem iránytartásra.

Hazugság az arcod, és mű a mosoly,

Árpi, te gyenge vagy, mint a tíznapos boj.

Mindenki tudja, a sztorid lejárt,

Csak a saját hülyeséged húz már tovább.

Tudod mit? Vége, itt nincs több pálya,

Csak egy név marad utánad: csicskák királya.