Senki hangja.

Senki hangja 🎵

1. vers:

Gyermekotthon falai közt nő a csend,

Túl sok könny, amit senki sem ismer fel.

Nincs, ki átölel, ha fáj az éj,

Csak az üres ágy s a múlt mesél.

2. vers:

A világ kint nevet, itt bent csak fáj,

Minden szó seb, minden nap próbál.

Elvették a hitet, hogy jó lehet még,

De a szívünk mélyén lobban a fény.

Refrén:

Mi vagyunk, kiket nem hall a világ,

Akikért senki nem sír, nem kiált.

De bennünk él a remény szava,

Hogy egyszer meghallják: „Mi is haza akarunk menni!”

3. vers:

Állami pecsét a sorsunkon,

Hideg szobákban nőttünk otthontalanul.

Bántanak, kihasználnak nap mint nap,

De mi akkor is élünk – mert élni muszáj.

Refrén:

Mi vagyunk, kiket nem hall a világ,

Akikért senki nem sír, nem kiált.

De bennünk él a remény szava,

Hogy egyszer meghallják: „Mi is haza akarunk menni!”

Híd:

Ne fordítsd el a fejed, ha látsz minket az utcán,

Ne mondd, hogy semmit sem tehetsz, hisz van szív, van hatás.

Csak egy ölelés, egy szó, egy hit,

Hogy mi is fontosak vagyunk itt!

Záró refrén:

Mi vagyunk, kiket nem hall a világ,

De egyszer eljön a nap, mikor kiált,

Hogy minden gyermek számít ma,

És nem marad többé senki árva! 🌙