Senki hangja 🎵
1. vers:
Gyermekotthon falai közt nő a csend,
Túl sok könny, amit senki sem ismer fel.
Nincs, ki átölel, ha fáj az éj,
Csak az üres ágy s a múlt mesél.
2. vers:
A világ kint nevet, itt bent csak fáj,
Minden szó seb, minden nap próbál.
Elvették a hitet, hogy jó lehet még,
De a szívünk mélyén lobban a fény.
Refrén:
Mi vagyunk, kiket nem hall a világ,
Akikért senki nem sír, nem kiált.
De bennünk él a remény szava,
Hogy egyszer meghallják: „Mi is haza akarunk menni!”
3. vers:
Állami pecsét a sorsunkon,
Hideg szobákban nőttünk otthontalanul.
Bántanak, kihasználnak nap mint nap,
De mi akkor is élünk – mert élni muszáj.
Refrén:
Mi vagyunk, kiket nem hall a világ,
Akikért senki nem sír, nem kiált.
De bennünk él a remény szava,
Hogy egyszer meghallják: „Mi is haza akarunk menni!”
Híd:
Ne fordítsd el a fejed, ha látsz minket az utcán,
Ne mondd, hogy semmit sem tehetsz, hisz van szív, van hatás.
Csak egy ölelés, egy szó, egy hit,
Hogy mi is fontosak vagyunk itt!
Záró refrén:
Mi vagyunk, kiket nem hall a világ,
De egyszer eljön a nap, mikor kiált,
Hogy minden gyermek számít ma,
És nem marad többé senki árva! 🌙