Napfény pattan

Reggel a napfény pattan, mint a pattogatott kukorica,

Ablakod alatt ugrál egy gumilabda-kiskutya.

Szerelmem, mint a pitypang, száll feléd a szélben,

És a szívem, mint egy légvár, lebeg a kék égen.

Lábujjhegyen oson a boldogság, mint egy kíváncsi cica,

És a nevetés buborékját fújja a szellő-muzsika.

Te vagy a legédesebb eperhab a torta tetején,

És én vagyok a csillámpor a szemed tengerén.

Nem tudok betelni veled, mint a méhecske a virággal,

Mint a krumplibogár a levéllel, a nyár a napsugárral.

Felfallak, mint egy éhes sáska a zöldellő rétet,

És minden falat után még jobban kívánlak téged.

Sétálunk a parkban, a fák integetnek nekünk,

A padon egy csiga olvassa a legújabb verseskötetünk.

A szökőkút vizében szivárványtáncot jár a fény,

És a felhők bárányokat kergetnek az ég peremén.

Fagyit eszünk, ami a kezünkben olvad, mint a hó,

És a galambok turbékolva súgják: ez a románc való!

Te vagy a legfinomabb falat a szerelmi lakomán,

És én vagyok a szakács, aki mindig újat főz a konyhán..

Nem tudok betelni veled, mint a méhecske a virággal,

Mint a krumplibogár a levéllel, a nyár a napsugárral.

Felfallak, mint egy éhes sáska a zöldellő rétet,

És minden falat után még jobban kívánlak téged.