A nagy ho-horgász

Erdő mellett,kék tó partján,

Ott ül ő,keze a botján.

Elszállt a éj,mégsem fáradt,

Várja ,hogy a hal majd rákap.

Hogy ki is ő,

Hát nem vadász,

Ő a nagy ho-ho-horgász...

Tó tükrén a felkelő nap,

A távolban békahadak,

Új kukac kerül a botra,

Vigyáz minden mozdulatra.

Hogy ki is ő,

Hát nem vadász,

Ő a nagy ho-ho-horgász...

Bedobja jó messzire,

Bámul a nagy semmibe,

Képes órákig így várni,

Egy percet se fog megbánni.

Hogy ki is ő,

Hát nem vadász,

Ő a nagy ho-ho-horgász

Görbül a bot,feszül a kar,

Csak egy pontyot,mást nem akar.

Jön is a hal,közeledik,

A büszkeség növekedik.

Hogy ki is ő,

Hát nem vadász,

Ő a nagy ho-ho-horgász

Ó de szép hal,

Itt a kézben,

Erre várt ő egész éjjel.

Belenéz a hal szemébe,

Majd elengedi a messzességbe.

Hogy ki is ő,

Hát nem vadász,

Ő a nagy ho-ho-horgász...