Verse 1
Láttak már az élet árnyban is engem,
cipeltem száz sebet, de nőttem minden percben.
Minden fájdalomból új erő született,
tanultam a múltból, és most végre nevetek.
Hordom magamban mind, mit túlélni kellett,
de nem tört össze — csak bölcsebbé tett engemet.
Most lépek előre, a jövőhöz hű leszek,
szívemben a ritmus — én mindig tovább megyek.
Pre-Chorus
Nem játszom többé, nincs helye a félelemnek,
őszintén adom magam, és újra a régi leszek.
A rosszat elengedem, csak a fényt hívom be,
minden új pillanat egy ajándék nekem.
Chorus
Ez vagyok én — fényből épülök, szívből élek,
már tudom, hogy minden percet meg kell élnem.
Ez vagyok én — táncolok, lépek, nem félek,
mert amit a múlt adott, attól lettem erős, nem égett.
Ez vagyok én — aki hisz a jóban még,
és bár az út hosszú, a lelkem már rég kész.
Ez vagyok én — aki mindig tovább lép,
a jövő felé nézek, és minden napban látok reményt.
Verse 2
Megtanultam végre nevetni a viharon át,
mert tudom jól: egyszer minden újra jó lesz már.
És minden szeretet, amit kaptam
támaszt adott mindig, ha az út túl meredek lett.
Nem kérek bocsánatot azért, aki lettem,
minden hibám arany, minden lépésem és tettem.
Tudom jól: csak az számít, amit ma megélek,
amit adni tudok, és amit őszintén remélek.
Pre-Chorus
Nem játszom többé, nincs helye a félelemnek,
őszintén adom magam, és újra a régi leszek.
A rosszat elengedem, csak a fényt hívom be,
minden új pillanat egy ajándék nekem.
Chorus
Ez vagyok én — fényből épülök, szívből élek,
már tudom, hogy minden percet meg kell élnem.
Ez vagyok én — táncolok, lépek, nem félek,
mert amit a múlt adott, attól lettem erős, nem égett.
Ez vagyok én — aki hisz a jóban még,
és bár az út hosszú, a lelkem már rég kész.
Ez vagyok én — aki mindig tovább lép,
a jövő felé nézek, és minden napban látok reményt.
Bridge (Rap + Vocals)
Mert felálltam ezerszer, ha kellett,
hordom a múltam minden percét, minden terhét.
De nem árnyék ez — inkább örökség,
amitől erősebb lettem, mint hinné bárki még.
Most már élek, nem félek, nem játszom,
a szívem hangosabb minden régi hibámtól.
És bár nem tudni, mennyi év vár még rám,
egy biztos: mosollyal írom tovább a világ.
Final Chorus
Ez vagyok én — fényből épülök, szívből élek,
már tudom, hogy minden percet meg kell élnem.
Ez vagyok én — táncolok, lépek, nem félek,
mert amit a múlt adott, attól lettem erős, nem égett.
Ez vagyok én — aki hisz a jóban még,
és bár az út hosszú, a lelkem már rég kész.
Ez vagyok én — és most már végre látom:
az élet szép, és benne én vagyok a saját csodám.
Moneth
