Egyedül magányosan vagyok most a világban
Még egy hosszú Út vár Rám
A testem fekszik,
de az elmém szabadon szàll
Ami indulása előtt csak Rád vár.
A kapu még nyitva áll
Végre megjöttél,
én ezt vártam
( a szívem kalapál)
De látom Te nem örülsz
a szemed könnyben áll
Nem szólsz!
Csak nézel Rám, bután
Nem tudom hogy tetszek-e még,
vagy haragszol talán
De ez biztos hogy nem a Te hibád.
Én vagyok hülye,
Te pedig az aki voltál,
aki engem soha nem utál
Eljött az idő.
Sajnos búcsúznom kell.
NEKEM INDULNOM KELL!
De ne félj!
Te Mindig Velem leszel
Csak kérlek soha ne felejts el!
Nekem tényleg indulnom kell
Igen.
Oda fel
Sűrű holdvilágtalan éj szállt le,
elnyelte a csillagokat
Te ott maradtál egyedül,
ahol a hangok is elcsuklanak
Ott hangok is némák maradnak
Én még nézlek Téged,
de Te nem láthatsz már
Egyedül vártál Rám az új házamnál,
Emlékszem nagyon sírtál
Az új házamnál…
ott az én Síromnál