Nélkülem Boldogan

Volt egy gyönyörű lány,

és egy vagány srác.

Ők ketten alkottak egy tökéletes párt.

Az élet kemény volt,

de nekik semmi sem fájt

Együtt legyűrtek minden akadályt.

(Ezek voltunk mi egy tökéletes pár.)

De te döntöttél, megváltoztál.

Azt, akartad, hogy nevessek

és csak lépjek tovább,

miután elhagytál

Pedig régen nélkülem majd meghaltál

mégis magamra hagytál!

A szíved magából csak úgy kizárt!

(Döntésed, Nagyon Fájt!)

Láttam halott Angyal szárnyán korcsolyázni a magányt!

Ez volt a Te bűnöd, de az Én csatám,

melyben nem nyerhettem, mert mindig

magam előtt láttam a szemeidet,

a nyakamon éreztem a leheleted.

Tudtam

Nélküled tovább már nem élhetek!

(Én is döntöttem, így útnak eredtem!)

Szakadt az eső,

csillag sehol.

A parton elázva egy padon ültem,

nem nevettem

Az emléked elöl oda menekültem.

Félelem gyűlt a szívembe és egy

nyílt seb lett a lelkemben.

Tudtam már semmi sem lesz jó,

nincs más út

Magával ragadott a depresszió!

És mint egy villanás,

jött egy gondolat:

Melynek azonnal igent mondtam,

így a folyóba indultam!

Nagy levegő,

hogy minél mélyebbre ússzak

hogy, végleg a mélységbe jussak és

a múltra tovább ne gondoljak!

Remélem odaát nem látom

hogyan szeret Téged valaki más!

Hogyan lesztek egy új „tökéletes pár”

De én mégsem haragszom Rád!

Sőt a mélyből kívánom Neked hogy

Nélkülem, Boldogan élj tovább!