Volt egy gyönyörű lány,
és egy vagány srác.
Ők ketten alkottak egy tökéletes párt.
Az élet kemény volt,
de nekik semmi sem fájt
Együtt legyűrtek minden akadályt.
(Ezek voltunk mi egy tökéletes pár.)
De te döntöttél, megváltoztál.
Azt, akartad, hogy nevessek
és csak lépjek tovább,
miután elhagytál
Pedig régen nélkülem majd meghaltál
mégis magamra hagytál!
A szíved magából csak úgy kizárt!
(Döntésed, Nagyon Fájt!)
Láttam halott Angyal szárnyán korcsolyázni a magányt!
Ez volt a Te bűnöd, de az Én csatám,
melyben nem nyerhettem, mert mindig
magam előtt láttam a szemeidet,
a nyakamon éreztem a leheleted.
Tudtam
Nélküled tovább már nem élhetek!
(Én is döntöttem, így útnak eredtem!)
Szakadt az eső,
csillag sehol.
A parton elázva egy padon ültem,
nem nevettem
Az emléked elöl oda menekültem.
Félelem gyűlt a szívembe és egy
nyílt seb lett a lelkemben.
Tudtam már semmi sem lesz jó,
nincs más út
Magával ragadott a depresszió!
És mint egy villanás,
jött egy gondolat:
Melynek azonnal igent mondtam,
így a folyóba indultam!
Nagy levegő,
hogy minél mélyebbre ússzak
hogy, végleg a mélységbe jussak és
a múltra tovább ne gondoljak!
Remélem odaát nem látom
hogyan szeret Téged valaki más!
Hogyan lesztek egy új „tökéletes pár”
De én mégsem haragszom Rád!
Sőt a mélyből kívánom Neked hogy
Nélkülem, Boldogan élj tovább!
[Pre Chorus]
[Bridge]
[Guitar Solo]