Untitled

Amikor a Duvenbeckhez mentem dolgozni,

csak egy új műszak volt, semmi több, azt hittem én.

Nem sejtettem akkor, egy sors vár rám ott bent,

hogy a napjaim közé belépsz csendesen.

Nem kerestem csodát, nem vártam jelet,

csak teltek a napok, és jöttél te.

Egy mosoly, egy pillantás, egy hosszú beszélgetés,

és már tudtam: ebből menekvés nincs.

Refrén

Ott találtalak meg, ahol nem kerestelek,

egy munkanap közepén lett teljes az életem.

Pár hét, és már együtt, egy otthon, egy mi,

te lettél az álmom, a biztos valaki.

2. versszak

Gyorsan történt minden, de mégis helyén volt,

összeköltöztünk, és a világ lelassult ott.

A falak közt nevetés, fáradt esték, remény,

minden apró napban benne voltál te meg én.

És aztán jött a hír, ami mindent átírt,

egy szív dobbanása, ami kettőnkön túl hív.

Egy új élet indult, egy név, egy csoda fény,

megszületett Vendel, a mi közös reményünk.

Refrén

Ott találtalak meg, ahol nem kerestelek,

egy munkanap közepén lett teljes az életem.

Most már hárman vagyunk, egy történet, egy út,

te, én és Vendel – minden értelmet nyert, úgy.

Híd

Ha néha nehéz lesz, ha fáradt a nap,

emlékezz majd arra, honnan indult a csapat.

Egy munkahely, egy döntés, egy bátor igen,

és egy szerelem, ami ma is velem van.

Utolsó refrén

Ott találtalak meg, és nem engedlek el,

mert benned lett otthonom, múltam és jövőm egyszerre.

Ha bármerre sodor az élet, az út,

én tudom már biztosan: te vagy az, aki kell, és Vendel az álmunk kulcsa, a jövőnk kapuja. 💍👶