Test

Megint hosszú volt az éj,

A város alszik, de mi még nem.

A műhely fénye messziről ég,

Mintha tudná, hová megyek.

Olaj a kezemen, álmok a fejemben,

Nem hitt bennünk senki, mégis itt vagyunk ketten.

Hideg utcák, hosszú utak,

A múlt mögöttem fut, de nem érhet utol.

A fiúk bent a műhelyben,

Egy újabb éjszakát raknak össze.

Motorhang szól a csend helyett,

Ebben nőttünk fel örökre.

Ne szólj semmit, csak nézz rám,

A város fénye elkísér talán.

Ha minden eltűnik egy nap,

A nevünk akkor is itt marad.

Ne szólj semmit, maradj még,

Az éjszaka most csak a miénk.

Amíg a hajnal ránk talál,

Veled maradok bármi vár.

Versenyek, kudarcok, győzelmek,

Mindegyik ott él bennem.

A Balkán mindig egy család,

Amit nem vehet el senki sem.

Ha egyszer véget ér az út,

A nyomunk ott marad a betonon.

Mert amit együtt építettünk,

Túlél minden holnapot.