Untitled

"Istenem súgd meg neki halkan,

Lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam!

Álmomban keressen meg engem,

még egyszer hadd lássam, hadd öleljem!

Nem szólnék róla,

hogy mélyen gyötör a bánat,

csak hadd lássam még

egyszer drága APUKÁMAT!

Had legyen nekem ez

a legszebb álmom,

súgd meg neki halkan,

hogy nagyon szeretem és

én minden nap várom!"

(Refrén)

Édesapám, hallod-e még?

Szívem őrzi minden emlék,

minden mosoly, minden szó,

úgy hiányzol, fáj nagyon.

Édesapám, ott fenn az ég

csillagok közt figyelsz-e még?

Elmondanám, amíg lehet,

mennyire szeretlek téged.

(Vers 2)

Néha érzem, itt vagy velem,

szél suttogja: nincs vége még.

Rám mosolyog az éjszaka,

mintha Te mondanád: “Ne félj!”

Lelkem mélyén őrzöm arcod,

nem halványul soha már,

hisz a szívben él az ember,

akit megőriz a múlt meg a nyár.

(Refrén)

Édesapám, hallod-e még?

Szívem őrzi minden emlék,

minden mosoly, minden szó,

úgy hiányzol, fáj nagyon.

Édesapám, ott fenn az ég

csillagok közt figyelsz-e még?

Elmondanám, amíg lehet,

mennyire szeretlek téged.

(Híd)

Ha egyszer majd találkozunk,

nem lesz többé könny és fájdalom.

Mosollyal jössz elém,

s én átkarollak végre újra boldogon.

(Záró refrén – csendesen)

Édesapám, ott fenn az ég

csillagok közt figyelsz-e még?

Súgd meg nekem álmokon át:

– Kislányom, veled vagyok már…