A tizenharmadik óra
[Saxofon solo]
[male vocal]
Az óra tizenhármat üt a néma toronyban,
A macskaköveken kék láng fut át, lobban,
A buszmegállóban egy ezüst róka vár,
A holdfény sűrű mézként a háztetőkre száll.
Minden árnyék életre kél a falon,
Dallamos suttogás kél a néma dalon.
A gravitáció ma éjjel szabadságra ment,
A macskák a mennyezeten járnak
oly szentül, mintha ez lenne a világ rendje,
A folyó tiszta mély vize felfelé folyik a mederbe’.
A kulcslyukon keresztül csillagpor szitál,
Mindenki táncol, mindenki homályban áll.
[Refrén]
Ez az az éj, amire oly sokáig vártál,
Mikor egy másvilági valóságról álmodtál
Lüktet a sötét, vibrál a fény,
Nincs többé puha, nincs többé kemény,
Csak a pillanat, ami magával ragad
Ez alatt a zavaros, furcsa, -
furcsa éjszaka alatt.
[ saxofon solo]
A parkban a szobrok suttogva beszélnek,
Régi titkokat súgnak az éjszakai szélnek.
A tó tükrében nem a csillagok ragyognak
Hanem elfeledett városok utcái derengenek.
Hallod, idegen nyelven énekel a szél,
Mindenki érti, de senki nem beszéli.
Az utcai lámpák nem fényt, de zenét szórnak,
A sötét utcasarkokon tündérek tanyáznak.
Az idő megállt, vagy talán vissza is fotdult,
Mindenki eléri azt hova soha el sem indult.
A macskakövek puha selyemmé válnak,
A fák ágai magasan a felhők közé nyúlnak.
[Refrén]
Ez az az éj, amire oly sokáig vártál,
Mikor egy másvilági valóságról álmodtál
Lüktet a sötét, vibrál a fény,
Nincs többé puha, nincs többé kemény,
Csak a pillanat, ami magával ragad
Ez alatt a zavaros, furcsa,
- Furcsa éjszaka alatt
A mord kőépületek ablakai sötét szemekké válnak,
Figyelik az utca vándorait, amint szállnak.
Nincs súlya, lebeg a könnyű szabadság,
Egy estére eltűnik a nehéz valóság.
A buszmegállo meg az űr összekapcsolódik
Elrepül a villamos a magasba, fel az égig.
Mire a nap felkel, szétrebben az álom
Es a szíved mélye oly nehéz mint az ólom
A zsebedben őrzöd még a kis kerek kék köveket,
Tudod hogy azok már mindörökké a tiedek.
A hajnal elhozza a csendes ébredést neked,
De te már tudod: van egy másik világ, s ott van egy másik életed
[Refrén]
Ez az az éj, amire oly sokáig vártál,
Mikor egy másvilági valóságról álmodtál
Lüktet a sötét, vibrál a fény,
Nincs többé puha, nincs többé kemény,
Csak a pillanat, ami magával ragad
Ez alatt a zavaros, furcsa
- furcsa éjszaka alatt.
[piano saxofon solo]
