[Violin Solo, INTRO]
Édesanyám, te voltál a fényem,
Most sötét van, nincs reményem.
Könnyem hullik a poros útra,
Szívem vérzik minden húron újra.
Anyám hangja száll a szélben,
Nem felejtem soha életemben.
Hallgat a világ, csak a csend marad,
Anyám nélkül üres a szavam.
1. versszak
Édesanyám, hova mentél,
mért hagytál el engemet?
Minden este várom hangod,
de csak sír a szív felett.
Refrén
Nincs már fény az utamon,
hideg a világ nagyon.
Csak a képeden sír a szemem,
anyám, hiányzol nekem.
2. versszak (cigány nyelven)
Devel mange, so kerdyav?
Muri daj na kinel man?
Jov si ande nebo,
me rovel te na dikhlav.
(Magyarul: Istenem, miért tetted? Anyám már nem ölel meg. Ott van a mennyben, én sírok, mert nem láthatom.)
3. versszak
Kezed melege bennem él,
még hallom a szavad néha.
Ha a szél fúj, úgy érzem én,
te suttogsz bele a légbe.
Refrén (ismét)
Nincs már fény az utamon,
hideg a világ nagyon.
Csak a képeden sír a szemem,
anyám, hiányzol nekem.
Zárás
Elvisz majd egyszer hozzád a szél,
ott vársz rám a fényes égen,
anyám, addig őrzöm benned
a szeretet minden színében