Hallgató

Édesanyám, te voltál a fényem,

Most sötét van, nincs reményem.

Könnyem hullik a poros útra,

Szívem vérzik minden húron újra.

Anyám hangja száll a szélben,

Nem felejtem soha életemben.

Hallgat a világ, csak a csend marad,

Anyám nélkül üres a szavam.

1. versszak

Édesanyám, hova mentél,

mért hagytál el engemet?

Minden este várom hangod,

de csak sír a szív felett.

Refrén

Nincs már fény az utamon,

hideg a világ nagyon.

Csak a képeden sír a szemem,

anyám, hiányzol nekem.

2. versszak (cigány nyelven)

Devel mange, so kerdyav?

Muri daj na kinel man?

Jov si ande nebo,

me rovel te na dikhlav.

(Magyarul: Istenem, miért tetted? Anyám már nem ölel meg. Ott van a mennyben, én sírok, mert nem láthatom.)

3. versszak

Kezed melege bennem él,

még hallom a szavad néha.

Ha a szél fúj, úgy érzem én,

te suttogsz bele a légbe.

Refrén (ismét)

Nincs már fény az utamon,

hideg a világ nagyon.

Csak a képeden sír a szemem,

anyám, hiányzol nekem.

Zárás

Elvisz majd egyszer hozzád a szél,

ott vársz rám a fényes égen,

anyám, addig őrzöm benned

a szeretet minden színében