Nikol

"Éjfélt üt az óra, peregnek a percek,

az idő múlása a tavasznak kedvez

nap telik nap után, majd hetek - hónapok,

s évek...

Valami mindig változik, ez a lényeg.

Ablakomon keresztül beszökik a holdvilág,

megvilágítja e sötét éjszakát

azt dalolja van remény, csak előre menj

és remélj.

Mámorítóan fényes ez a másvilág,

mely a Föld körül körbe - körbe jár.

Ciklikus, az élet egy körforgás,

s rosszabb nap után felcsillan -

egy reménysugár.

Mint a Hold, távoli de létező

lélegezd be az energiát, mi éltető.

A sötét égbolton megannyi csillag ragyog,

azt súgják, az Univerzum vagyok

és én részese ennek a csodának,

mikor szemem lehunyom

lelkem megpihen egy csillagzátonyon.

Ide bármikor eljuthatok, ha pihenni vágyom, ez túl tesz minden képzeleten és valóságon.

Én így álmodom ezen a fáradt hajnalon,

de közbeszól az élet, mert menni kell,

az utunkat járva tenni kell.

Így hát megyek én is, hol sírva -

hol nevetve,

régmúlt álmokat temetve

De bízva és reményekkel telve

Megyek Én,

Isten által védve és vezetve."