Levél a frontról 🎵
[Verse 1]
Kedvesem, írok most e távoli éjjelen,
A csillagok között csak te jársz fejemben,
A szél fúj, és a szívem érted ég,
Az otthon illatát hozza el a szél.
[Verse 2]
A társak arcán fáradt fény ragyog,
A csendben hallom, hogy még dobbanok,
Minden lövés után a neved mondom,
A remény te vagy az én frontom.
[Refrén]
Ha egyszer még hazatérek,
Csak ölelj meg, ne kérdezz semmit, kérlek,
Mert mindent elmond a szemem fénye,
Hogy végig te voltál az én reményem.
[Verse 3]
Minden éjjel látlak, álmaimban jársz,
Mosolyodban élek, ott talál rám a nyár,
Egy gyűrött kép a zsebemben maradt,
Az tart életben, ha minden elszakad.
[Bridge – lassan, halkabban]
Néha félek, hogy nem jön el a reggel,
De a hangod bennem lágyan énekel,
Ha lehunyom a szemem, érzem: élsz,
S a szívem hazavisz, ahol rám nézel még.
[Refrén – ismétlés, érzelmesebb]
Ha egyszer még hazatérek,
Csak ölelj meg, ne kérdezz semmit, kérlek,
Mert mindent elmond a szemem fénye,
Hogy végig te voltál az én reményem.
[Outro – csendes lezárás]
Ha nem jönnék haza, ne sírj, ne félj,
A csillag leszek, mi rád nevet az éj,
S ha felnézel, tudd, ott vagyok én,
A szívedben élek, örökké, szelíden én. 🌙💔