Levél a frontról

Levél a frontról 🎵

Kedvesem, írok most e távoli éjjelen,

A csillagok között csak te jársz fejemben,

A szél fúj, és a szívem érted ég,

Az otthon illatát hozza el a szél.

A társak arcán fáradt fény ragyog,

A csendben hallom, hogy még dobbanok,

Minden lövés után a neved mondom,

A remény te vagy az én frontom.

Ha egyszer még hazatérek,

Csak ölelj meg, ne kérdezz semmit, kérlek,

Mert mindent elmond a szemem fénye,

Hogy végig te voltál az én reményem.

Minden éjjel látlak, álmaimban jársz,

Mosolyodban élek, ott talál rám a nyár,

Egy gyűrött kép a zsebemben maradt,

Az tart életben, ha minden elszakad.

Néha félek, hogy nem jön el a reggel,

De a hangod bennem lágyan énekel,

Ha lehunyom a szemem, érzem: élsz,

S a szívem hazavisz, ahol rám nézel még.

Ha egyszer még hazatérek,

Csak ölelj meg, ne kérdezz semmit, kérlek,

Mert mindent elmond a szemem fénye,

Hogy végig te voltál az én reményem.

Ha nem jönnék haza, ne sírj, ne félj,

A csillag leszek, mi rád nevet az éj,

S ha felnézel, tudd, ott vagyok én,

A szívedben élek, örökké, szelíden én. 🌙💔