Offroad Szív

Porfelhő mögött hagyom a várost,

A szívem húz, hogy újra lássam a tájt.

A motor morog, én meg mosolygok rajta,

A sár az otthonom, tudod, ott érzem magam szabadnak.

A fák között a csend még mindig hív,

Olyan otthonos, mint egy régi dallam.

Ha az út elfogy, én attól leszek élőbb,

Mert tudom, ott kezdődik az igazi kaland.

Visz a gép, visz a vágy, mélyre a sárba,

Érzem, ahogy dobog bennem az off-road láz ma.

Dől a föld, csúsz a kerék, mégse félek,

Minden bukkanónál egy kicsit jobban élek.

A nyomvonal olyan, mintha próbára tenne,

De én tudod, szeretem, ha kicsit keményebb.

Kéz a kormányon, szemem a messzeségen,

Ott várom azt a szabadság ízű érzést.

A természet ölel, ahogy átvágok rajta,

Mintha azt mondaná: „Gyere vissza holnap”.

És én mennék, mert az erdő nekem barát,

Megértem minden szavát, minden roppanó ágát.

Visz a gép, visz a vágy, mélyre a sárba,

Érzem, ahogy dobog bennem az off-road láz ma.

Dől a föld, csúsz a kerék, mégse félek,

Minden bukkanónál egy kicsit jobban élek.

És ha néha elakadok, hát annál jobb,

Mert a kihívás az, ami engem összehoz

A gépemmel, a tájjal, minden pillanattal —

Off-road szív vagyok, és ez így marad ma.

Visz a gép, visz a vágy, mélyre a sárba,

Nem cserélném el soha másra.

Csúszik a kerék, de én csak nevetek,

Mert az off-road ott kezdődik, ahol mások megijednek.