Jancsi bohóc

Gyönge fuvallat a tóba zilál,

fények gyöngysora lebben,

Sóhajom, árva madár-pihe, száll

s elpihen édes öledben.

Tárt keblemen reszket a kóc:

érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidből vérzik az ég,

sok sebe csillagos ösvény.

Egy hajfürtöd nékem elég:

sok sebemet bekötözném.

Hull a fürészpor, sorvad a kóc:

meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,

ajkadon alkonyok égnek,

Víg kedvem sűrű búba hajolt,

téged kérlel az ének.

Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,

nem lesz többet a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,

ajkadon alkonyok égnek,

Víg kedvem sűrű búba hajolt,

téged kérlel az ének.

Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,

nem lesz többet a Jancsi bohóc.