[Verse]
Toxic szavak, nyílik a szájuk, szúr a nyelv,
de a szívem páncél, nem tör be semmi sem.
Irigységük csak olcsó kávé szaga,
csak pörögnek, de az én szavam szamba.
Mérgezett tollal írják a sztorit,
de a nevetésem náluk nagyobb profit.
Csapatom körül, mint pajzs, szorosan,
mosolyunk ragyog, fény az éjszakában.
[Chorus]
Nem ér el hozzám, nem érhet el!
Az irigységük fal, de én áttörök minden jel.
Vidám csapat, itt a nap mindig ragyog,
mérgező szavak felett én szabadon szárnyalok.
[Verse 2]
Pletykák, mint eső, de rajtam esernyő,
szavaik könnyű, mint a reggeli szellő.
Munkatársaim a fény, az én erőm,
együtt nevetünk, és a rossz elnémul.
Cikáznak a szikrák, de a mi tüzünk nagyobb,
szemükben árnyék, mi csak ragyogunk tovább.
Nem áll meg a tempó, az ütem hajt,
ha mérgezni próbálnak, csak mosolygok rajt'.
[Chorus]
Nem ér el hozzám, nem érhet el!
Az irigységük fal, de én áttörök minden jel.
Vidám csapat, itt a nap mindig ragyog,
mérgező szavak felett én szabadon szárnyalok.