Munka, munka drága munka.
Mondd
Miért hajtottál rabszolga sorsba
Mindig hajnalba kelek, hogy
Az életem ennél jobb legyen.
Miért vagyok ilyen ostoba?
sajnos én mindig tévedek,
Egyre rosszabbul élek.
Teljesen eltűnt a jövőképem
Megölted az egyéniségem
Munka, munka olcsó munka
Te már nem vagy a hasznomra, mert
Itt napról-napra élek és mindig a
Hónap végétől félek
Annyi a bérem, hogy ne haljak éhen
Hogy az életem végéig egy albérletben éljek
Saját házhoz hitel kéne.
Ez így egy hatalmas szégyen
Csodálkozom hogy még „élek”
(És Te!)
Nézd meg a gyereked! A gép előtt ül ő eleget
Halálodig gürizel,
hogy megvehesd neki a szemetet
De út közben elveszíted,
pedig szereted
Halálod után majd törlesztheti a hiteled
Tönkreteszed, pedig szereted
Munka, munka rabszolga munka
Elmondom Neked,
hogy csak az fura
Hogy nincs Ember ki téged megunna
Inkább lehunyt szemmel az üveget meghúzza
Ez így jó és tiszta?
Igen!
Akkor szia!