Drága Munka

Munka, munka drága munka.

Mondd

Miért hajtottál rabszolga sorsba

Mindig hajnalba kelek, hogy

Az életem ennél jobb legyen.

Miért vagyok ilyen ostoba?

sajnos én mindig tévedek,

Egyre rosszabbul élek.

Teljesen eltűnt a jövőképem

Megölted az egyéniségem

Munka, munka olcsó munka

Te már nem vagy a hasznomra, mert

Itt napról-napra élek és mindig a

Hónap végétől félek

Annyi a bérem, hogy ne haljak éhen

Hogy az életem végéig egy albérletben éljek

Saját házhoz hitel kéne.

Ez így egy hatalmas szégyen

Csodálkozom hogy még „élek”

(És Te!)

Nézd meg a gyereked! A gép előtt ül ő eleget

Halálodig gürizel,

hogy megvehesd neki a szemetet

De út közben elveszíted,

pedig szereted

Halálod után majd törlesztheti a hiteled

Tönkreteszed, pedig szereted

Munka, munka rabszolga munka

Elmondom Neked,

hogy csak az fura

Hogy nincs Ember ki téged megunna

Inkább lehunyt szemmel az üveget meghúzza

Ez így jó és tiszta?

Igen!

Akkor szia!