Loading…
Comments
Lyrics
(Verze 1)
A szobában még itt van az édes illatod,
A csend az arcomba vág, ahogy állok.
A képeket lassan mind elpakolom,
A hideg falakról lehullnak az árnyak.
Mindent megadtam, amit csak tudtam,
A lelkem legmélyebb zugát is átadtam,
De neked a tenger is kevés volt, tudom már,
Hiába adtam mindent, semmi sem számít már.
Hittem a szavadban, vakon mentem utánad,
A tűzbe léptem volna, ha a kezed felém árad.
De a mi mesénknek hamu lett a vége,
Sötét éjszaka borult a kihunyt reményre.
(Pre-Chorus)
Még érzem az érintésed nyomát a bőrömön,
Még visszhangzik a neved ezen a hideg küszöbön.
De tudom jól, hogy már nincs visszaút,
A jövőnk kapuja végleg bezárult.
Csak a széttört álmok szilánkjai maradtak a padlón.
(Refrén)
Hogyan engedjelek el, ha még fáj minden emlék?
Hogyan tegyek úgy, mintha idegen lennél?
Összetörtél mindent, ami szép volt bennem,
Azt mondtad, szeretsz, mégis elfelejted...
Most nézem, ahogy elmész, és nem nézel vissza,
A mi történetünket a könnyeim írják.
(Verze 2)
Kint az eső mossa az utca sötét porát,
Bent a félhomályban keresem a válaszok sorát.
Hol romlott el minden, hol tévedtünk el?
Mikor lett a forró vágyból ilyen fojtogató csend?
Emlékszel még, mikor azt mondtad, te meg én,
Örökre megmaradunk ezen a földtekén?
A te szemeidben már régen nem az vagyok,
Akiért régen a világot is elhagytad volna.
Már csak egy árnyék néz vissza rám a tükörből,
Akit a hiányod lassanként a mélybe dönt.
(Pre-Chorus)
Még érzem az érintésed nyomát a bőrömön,
Még visszhangzik a neved ezen a hideg küszöbön.
De tudom jól, hogy már nincs visszaút,
A jövőnk kapuja végleg bezárult.
Csak a széttört álmok szilánkjai maradtak a padlón.
(Refrén)
Hogyan engedjelek el, ha még fáj minden emlék?
Hogyan tegyek úgy, mintha idegen lennél?
Összetörtél mindent, ami szép volt bennem,
Azt mondtad, szeretsz, mégis elfelejted...
Most nézem, ahogy elmész, és nem nézel vissza,
A mi történetünket a könnyeim írják.
(Verze 3)
A megszokott dallamok most mind hamisan szólnak,
A lekapcsolt lámpák a múltba visszahúznak.
Újra meg újra lejátszom az utolsó szót,
Ahogy kimondtad hidegen: „Ennyi volt.”
Előveszem a régi leveleket, de nem bírja a szemem,
Minden mondat egy újabb tőrdöfés a szívemen.
Nem a búcsú öl meg, hanem ami utána vár,
A reggelek, mikor tudom, hogy nem jössz vissza már.
(Bridge)
Lehet, hogy holnap már nem fog ennyire fájni,
Lehet, hogy megtanulok újra egyedül felállni.
De ma még a földön fekszem a romjaink felett,
És átkozom a napot, mikor megláttalak téged!
Átkozom a perceket, mikor hittem neked!
Nincs több esély, nincs több válasz,
Csak a magány maradt, ami magához láncol...
(Refrén)
Hogyan engedjelek el, ha még fáj minden emlék?
Hogyan tegyek úgy,mintha idegen lennél?
Összetörtél mindent,ami szép volt bennem,
Azt mondtad,szeretsz,mégis elfelejted...
Most nézem,ahogy elmész, és nem nézel vissza,
A mi történetünket a könnyeim írják.
(Outro)
A könnyeim írják...
Lassan elmosódik minden sor.
A te neved is elenyészik a szélben,
többé nem várlak vissza.
isten veled.
Details
GeneratedSep 11, 2026
Duration5:04
LanguageHU
Style
A dramatic pop ballad about a painful breakup, letting go, and watching your love become a stranger.pop, acoustic rock
Credits
Prompt byFreshAnthem799
ModelAria v6
