Nobody know my Name hung

Kiskorom óta vihar él bennem,

Fájdalmat suttog minden egyes percben.

Nem voltak játékok, sem barátok,

Csak könyvek közt élő álmodások.

Winnetou vágtat, s én vele szállok,

Agatha titkai közt megállok.

Laurence sorai – menedék,

Egy másik világ, hol nem ég a lélek.

Senki sem tudja a nevem,

Senki se látta, mit rejtek el.

A némaság mögött tűz lobog,

De kívülről csak egy árny vagyok.

Anyám ivott, apám eltűnt,

Én maradtam, becsülettel tűr.

A világ talán elfeled,

De én őrzöm az emberséget.

Hidegen találtam rá – három nap múlt,

S én férfivá lettem, mikor megfagyott a múlt.

Tizenkét éves gyermek voltam még,

S máris felnőtt lettem egy sötét éjféltől rég.

Nincs hazugság, nincs csalás, csak munka,

Apám hangja még most is visszhangzik halkan:

„Tartsd a szavad, soha ne add fel,

Még ha a világ rád is dől el.”

Senki sem tudja a nevem,

Senki se látta, mit rejtek el...

De mégis lépek, mégis élek—

Becsülettel vert életem ének.