Virágok az emlékek kertjében

Régi emlékek, könnycseppek a szívemben,

Csendben alkonyulnak az ébredő remények.

Virágot hoztam, fénylik a hajnal,

A temető csendje rám néz hallgatagon.

Szavak nélkül beszél a szív, hogy szeretlek,

Ahogy az idő múlik, nem feledlek.

A múlt szép emlékei, melyek örökké élnek,

A kedves pillanatok, melyek most is énekelnek.

Elmondom neked ma, hiányzol nagyon,

Bár a sír mellett állok, szívemben szárnyalok.

Köszönöm mindazt, amit adtál nekem,

Emlékeink örökek, velem vagy mindörökké.

A virágok illata, az emlékek szelleme,

Minden lépésnél ott van velem, emel fel engem.

Nincs vége a szenvedélynek, amit érzek,

Szívem mélyén örökké ott leszel.

Ott, ahol nyugszik a kedvesem, gondolatban mondom,

Szeretlek, hiányzol, nem feledlek soha többé.

Az emlékek szárnyán repülök feléd,

És még egyszer köszönöm, minden szép emlékért.