A Nap mindig ragyog

Nézd!

Az élet nem áll meg,

mindig körbe jár.

Néha élvezem, boldog vagyok

máskor pedig gyötör, sokszor nagyon fáj.

Gyakran észre sem veszem, de

a Nap mindig ragyog!

(Mindig csak ragyog rám!)

A Nap csak ragyog!

Miközben mindenki rutinból él

Egy burokban, ahová

Idegen te már be nem férsz.

Műanyag mosoly az emberek arcán

a gyermek a lelkükből már rég elszállt

Messziről jött Idegen

csak nyűg vagy itt az emberek nyakán

(De a Nap mindig ragyog rád)

(Mert)

Nézd!

Itt mindenük a pénz lett,

és ez a mesterséges Művilág.

Közömbösség, gyűlölet és magány

Itt mindenki érzéketlen báb.

Pedig a Nap mindig ragyog Ránk

csak észre kéne venni már!

(Mert)

Egyik nap követi a másikat

Zakatol az élet, meg nem áll.

Olyan mint a kifúj füst,

észre sem vesszük, úgy elszáll.

(Mert)

minden nap megyünk, hajtunk

amíg kezünk, lábunk el nem hagyjuk

És hogy miért?

Csak a hatalomért és pénzért

Mert az ember ma csak ennek él.

De ha eljön az éj máris nyugodt minden.

Mindenki aludni tér.

A gond csak az, hogy kevesen értik meg:

A Hold miről is mesél

A nép hullafáradt, mindenki pihenni tér

Pedig egy magányos séta a holdfényben

mindennél többet ér!

egy pár óra az éjszakában, választ ad:

Mi a fontos?

És hogy ki vagyok Én?

Kedves Idegen!

Ha rájönnénk

hogy

az ember csak az embernek él

akkor már nem számítana a hatalom

akkor már nem számítana a pénz!

Itt maradhatnál, itt élnél.

De még nem most!

Neked tovább kell hogy menjél!