Nézd!
Az élet nem áll meg,
mindig körbe jár.
Néha élvezem, boldog vagyok
máskor pedig gyötör, sokszor nagyon fáj.
Gyakran észre sem veszem, de
a Nap mindig ragyog!
(Mindig csak ragyog rám!)
A Nap csak ragyog!
Miközben mindenki rutinból él
Egy burokban, ahová
Idegen te már be nem férsz.
Műanyag mosoly az emberek arcán
a gyermek a lelkükből már rég elszállt
Messziről jött Idegen
csak nyűg vagy itt az emberek nyakán
(De a Nap mindig ragyog rád)
(Mert)
Nézd!
Itt mindenük a pénz lett,
és ez a mesterséges Művilág.
Közömbösség, gyűlölet és magány
Itt mindenki érzéketlen báb.
Pedig a Nap mindig ragyog Ránk
csak észre kéne venni már!
(Mert)
Egyik nap követi a másikat
Zakatol az élet, meg nem áll.
Olyan mint a kifúj füst,
észre sem vesszük, úgy elszáll.
(Mert)
minden nap megyünk, hajtunk
amíg kezünk, lábunk el nem hagyjuk
És hogy miért?
Csak a hatalomért és pénzért
Mert az ember ma csak ennek él.
De ha eljön az éj máris nyugodt minden.
Mindenki aludni tér.
A gond csak az, hogy kevesen értik meg:
A Hold miről is mesél
A nép hullafáradt, mindenki pihenni tér
Pedig egy magányos séta a holdfényben
mindennél többet ér!
egy pár óra az éjszakában, választ ad:
Mi a fontos?
És hogy ki vagyok Én?
Kedves Idegen!
Ha rájönnénk
hogy
az ember csak az embernek él
akkor már nem számítana a hatalom
akkor már nem számítana a pénz!
Itt maradhatnál, itt élnél.
De még nem most!
Neked tovább kell hogy menjél!