Gyilkos az éjszakában

Sötét őszi éjszakán

Sétálgat magába

Minden lépte díszes, daliás

Amíg nem egyszer suhan a kalapács

Készen, s lesben vár

Késsel szinte már szellemvár

Hullik a lepel, a homály

S a város a király

Sikátoros út vezet

Az agyadnak csak élvezet

Mert hazafelé az életed

Már az asztalra teszed

Kertedbe érve kergeted

Semmi sem tart kötelet

az ásót, kényszer az ördögöt,

Mind hiába.. az Ásós nő, már rég elköszönt

Itt marad és lesben áll

Még ha nem is kényszer már

Mert a gyilkos szerepe

A meglepetés ereje

A gyilkos mindig tervezgeti

Az ember pedig elmereng

Hogy mikor ér véget az élete

Azt senki nem tudja még ő sem