Untitled

Valahol mélyen, hol senki se lát,

Egy apró láng ég, és a nevedet fújja.

Nem tudtam hinni a régi mesékben,

Aztán megjelentél a szürke út porában.

Egy mozdulat, egy pillantás,

És elfelejtettem a régi elmúlást.

​

A szívem érted dobban, ez már nem titok,

A lelkem hozzád száll, mint a madárcsapat.

Fényt hoztál az éjszakába, csillagfényt,

Melletted az életem egy végtelen regény.

Tudom, hogy te vagy az egyetlen út,

Ahova minden reggel visszajutok.

​Második versszak

Kinézek az ablakon, eső kopog,

De bent a csendben a hangod is megfog.

Minden szavad egy dallam, amit dúdolok,

Sosem éreztem, hogy ennyire otthon vagyok.

A világ fekete-fehér volt, ma már színes,

Amikor hozzám érsz, minden értelmet nyer, hiszed?

​

A szívem érted dobban, ez már nem titok,

A lelkem hozzád száll, mint a madárcsapat.

Fényt hoztál az éjszakába, csillagfényt,

Melletted az életem egy végtelen regény.

Tudom, hogy te vagy az egyetlen út,

Ahova minden reggel visszajutok.

​