[1. versszak]
Hajnalfény szúr át az éjen,
Túl az árnyon, messzi végen.
Egy világ, mit rég kerestem,
Tűz lobog bennem, ha ott leszek.
[Pre-refrén]
Nem kell több hazug álca,
Elég egy perc a csodára.
Zúg a szél, és bennem él,
A vágy, ami semmitől se fél!
[Refrén]
Álomország! – hol nem szab határt a múlt,
Égő szívvel indulunk,
Ott nem nyel el a zaj – csak a dal visz tovább,
Álomország bennem szól ma már!
[2. versszak]
Kopott falak, törött álmok,
Túléltem a hamis válaszokat.
De ha behunyom a szemem,
Feltárul az igazi végtelen.
[Pre-refrén]
Nem hajolok meg a sorsnak,
A szárnyaim már nem rozsdásak.
Üvölt a hangom szabadon,
Most végre én írom a dalom!
[Refrén]
Álomország! – hol nem szab határt a múlt,
Égő szívvel indulunk,
Ott nem nyel el a zaj – csak a dal visz tovább,
Álomország bennem szól ma már!
[Gitárszóló]
(Lírai kezdés, majd fokozatosan áttér a torzított, epikus zárásra)
[Híd]
Nincs több kérdés, nincs több "miért?",
A válasz bennünk rég ott élt.
Ez nem menekvés, ez születés –
Egy új világ, ami csak ránk néz!
[Záró refrén – duplázva, teljes energiával]
Álomország! – hol nem szab határt a múlt,
Égő szívvel indulunk,
Ott nem nyel el a zaj – csak a dal visz tovább,
Álomország bennem szól ma már!
Álomország! – a láng újra bennem él,
Rajtad át a fényhez ér,
Légy a hang, a tűz, a vágy –
Álomország, ne hagyj el soha már!