Füstbe írt emlék, bennem ég a láng,
Te vagy a dal, amit dúdol a magány.
Minden éjjel bennem szól a hiány,
De nem könyörgök már, csak várok némán.
Túl sok seb, amit eltakart a szó,
A múltból maradt csak pár halvány fotó.
Nem kell, hogy értsd, miért nem lépek tovább,
Csak nézem az eget, és szemed csillan vissza rám.
Lelkem a tenger, te voltál a part,
Ha eltűnsz is, a hullám visszavár majd.
A csendben hallom, ahogy súgod: "ne félj",
Én fogom a kezed ha le száll az éj.
Az idő szalad, de bennem megállt,
Mint szobor a szélben, úgy várom a csodát.
Refrén 1 (hosszabb, dallamos):
Várok rád, míg világ a világ,
A szívem őrzi a neved, mint imát.
Akármerre sodor a sors, az ár,
Bennem az emlék , nem jár le már.
Várok rád, mint hajó a kikötőt,
Te voltál bennem a biztos jövő.
Míg világ a világ, bennem élsz,
Hiába mondják, hogy felejtsd el rég,
Nem tudom, nem is akarom,
Mert nélküled némán marad a dalom. 🎶
Verze 2 (16 sor):
Nem vagyok szent, de tiszta a szívem,
Még egyszer érezhessem csak ezt kérem.
Nem írok már több üzenetet neked,
De ha hívnál, egy perc alatt ott lennék veled.
A fájdalom tanít, nem gyengít meg,
Most is érzem, hogy bennem élsz te.
Minden nap egy ima, hogy lássalak még,
De a sors néha csak próbára tesz, nem segít rég.
Nem haragszom, csak nézem az eget,
És minden csillagban ott látom a szemed.
Nem várok csodát, de hiszek a jelben,
Ha egyszer kopognál, meg találnál a fellegekben
A múltunk nem hiba, hanem lecke volt,
A szívem minden dobbanása rólad szólt.
Ha újrakezdenénk, másképp tennék mindent,
De most csak őrizlek téged itt bent.
Refrén 2 (végre, emelkedő, záró):
Várok rád, míg világ a világ,
A neved bennem örök virág.
Hiába jön tél, hiába a fagy ránk,
Te vagy a tűz, mit nem olt el az ár.
Várok rád, amíg fény van az égen,
Amíg az érzés lüktet a vérben.
Nem kell szó, csak egy pillantás,
Hogy tudjam, benned még él a varázs.
Míg világ a világ, itt maradok,
Ha hív a szíved, én hallgatok.
Nem kell több ígéret, sem távolság
Csak te meg én, amíg világ a világ.
