Cím: Már nem fáj
*(Verse 1)*
Mondtad, örökké, de csak játszottál,
Törött szívem fölött királylányt játszottál.
Színpad volt az élet, te főszereplő,
Én meg háttérzaj – mégis belőlem éltél, nő.
Eltűntél, mint a füst az éjben,
De nem hagytam ott magam a régi képen.
Vérrel írt neved lekaparva falról,
Most nevetsz mással, de én már nem hallom.
*(Refrén)*
Már nem fáj, csak tanít,
Nem gyűlöllek, csak már nincs mit.
Szétégtem, de most új tűz hajt,
Nem vagy többé az, aki visszatart majd.
*(Verse 2)*
Túl sok hazugság, túl kevés bocsánat,
Te addig játszottál, míg mindenki másnak lát.
Most magaddal alszol, nem a lelkiismereteddel,
Én meg új ritmusban, tiszta fejjel kelek fel.
Ez nem bosszú, csak versbe írt emlék,s
Nélküled is tudok élni – sőt, már élvezném.
Megköszöntem mindent, amit elvettél,
Mert nélküled lettem az, aki lenni mertél.
*(Refrén ismét)*
Már nem fáj, csak tanít,
Nem gyűlöllek, csak már nincs mit.
Szétégtem, de most új tűz hajt,
Nem vagy többé az, aki visszatart majd.