Untitled

Mindig egy lépéssel mögöttem jártál,

nem üldöztél, csak ott maradtál.

Ha hátranéztem, nem volt vád,

csak csend, ami várni tud rám.

Szavaim falak, néha tőr,

elutasításba csomagolt félsz.

Te nem kérdezted, miért fáj,

csak hagytad, hogy éljem a mát.

Körbe-körbe járt a vágy,

mint tiltott tűzön az égő parázs.

Megérintett, majd visszaléptem,

te nem siettél — ettől féltem.

A múlt árnyéka bennem élt,

minden bántás túl kemény.

De te nem ígértél semmit se,

csak időt adtál csendben,hogy enyhítsed.

És hónapok elteltével még tudtál bennem bízni,

ez megtanított engem is maradni, hinni.

Nem döntés volt, nem nagy szó,

csak egyszer már nem futottam el onnan, ahol jó.

Most nem kérdés, nem tiltás,

nem védekezés nem vívás.

Ami kivárt, az megmaradt

a türelem szerelmet érlelt,

és végül ittmaradt.